Egy 19 éve rajzolódó varázs-kör bezáródásához, vagy inkább egy 19 éves hosszú út fontos állomásához értünk, mely egy előadás és egy kulturális misszió életében is mérföldkő.
A Nemzeti Örökség Intézetével tavaly indított "Versszínház™ a Fiumeiben" sorozatunk záró előadásában Faludy Gyurka bácsihoz érkeztünk.
Ezen az estén is megtelt a Versszínház™ Fiumei úti nézőtere.
A Faludyt és a Versszínházat kedvelők Gyurka bácsi szíremlékéhez gyűltek ez esti órán, hogy emlékezzenek a költőfejedelemre, akinek a Versszínház™ megszületését és létét is köszönhetjük.
2004. augusztus 18-án este ugyanis az őriszentpéteri Pajtaszínházban Turek Miklós Faludy-előadásával született meg a versszínház fogalma, műfaja és indult útjára a Versszínház™ nevű kulturális vállalkozás.
Ez idő alattA Pajtaszínháztól a Művészetek Palotájáig jutottunk, Faludytól pedig Jözsef Attilán, Radnótin, Petőfi, Aranyon, Weöresen és Adyn keresztül eljutottunk egészen Pilinszkyig.
E jeles alkalomból a Fiumei úti Faludy-előadásunk egy kerekasztal beszélgetéssel kezdődött, melyben Stifner Gábor vezetésével Turek Miklós színművész, Nágel Kornél grafikusművész és Kocsis Gábor színpadmester felidézték az elmúlt, majdnem két évtized versszínházi történéseit, mérföldköveit, sztorijait és betekintést nyerhettünk a Versszínház™ nem hétköznapi életébe.
A jelenlevő mintegy 250 néző a beszélgetés után meghallgatta Nágel Kornél grafikusművész kiállítás megnyitó beszédét, ami már hagyományosan egy, a költőhöz írott képzeletbeli levél felolvasása volt.
Kornél személyes hangvételű sorai után következett Turek Miklós katartikus Faludy-monodrámája.
A színpadon immár vagy 200-adszor elevenedett meg Gyurka bácsi személyisége, élete és csodálatos verssorai.
A helyszín és a nyárvégi este varázsa a színpadot 10 centivel megemelte, az előadás ráadásaként elhangzó TANULD MEG EZT A VERSEMET című Faludy-vers pedig elrepítette a magasba. Ehhez segítséget nyújtott az előadás közben a színpad mögötti fák ágai között felelő telihold is.
A nézők Nágel Kornél éjszakai vers-kép kiállításán keresztül távoztak a nézőtérről, és az előadás élményével lelkünkben újra megnézték Kornél Faludy-képeit, amikről már egy új, eddig ismeretlen Faludy köszönt rájuk, miközben Karinthy és a szintén a közelben pihenő Radnóti, elégedetten mosolygott a fák ágai között - láthatatlanul.
